Az OLED kijelző úgynevezett szerves diódákat használ. A technológia elnevezése is innen ered, az Organic Light-Emitting Diode (szerves fénykibocsátó dióda) rövidítése. Fejlettebb és sok szempontból jobb technológia, mint a hagyományos LCD és LED kijelzők, de számos tekintetben különbözik tőlük, és hátrányai is vannak. Az OLED kijelzők televíziókban, mobiltelefonokban egyéb készülékekben is megtalálhatók. Ebben a cikkben megismerkedhetsz az OLED technológiával, annak működési elvével, valamint az előnyeivel és hátrányaival.
Az OLED kijelzők számos tagadhatatlan előnyük miatt váltak népszerűvé. A televíziók esetében ide sorolhatók a jobb színek, a nagyobb kontraszt és az abszolút fekete megjelenítésének képessége, amire a hagyományos LCD panelek nem képesek. Az eredmény általában lenyűgöző kép, amely a méretet leszámítva könnyedén felveszi a versenyt a legjobb mozik vizuális minőségével. A fő korlátot azonban az ár jelenti - az OLED televíziók jellemzően jelentősen drágábbak, mint az azonos képátlójú hagyományos LED-es alternatívák, ezért gyakorlatilag nem létezik "olcsó OLED TV". Ennek oka, hogy természetüknél fogva prémium termékek, amelyek prémium minőséget kínálnak prémium áron.
Az OLED kijelzők a jobb képminőségüknek köszönhetően kezdenek megjelenni a laptopokban és a monitorokban is.
A mobiltelefonok esetében némileg más a helyzet. Az OLED kijelzők (gyakran AMOLED vagy P-OLED néven) megtalálhatók a megfizethető árú telefonokban is, ugyanakkor nem várhatjuk el ugyanazt a képminőséget, mint amit a prémium kategóriás telefonok nyújtanak. Egy okostelefonban azonban az OLED kijelzőnek a jobb képminőségen túl más előnyei is vannak. Alacsonyabb energiafogyasztás és ezáltal hosszabb akkumulátor-üzemidő érhető el az alkalmazások és webhelyek sötét üzemmódjának használatával. Tulajdonképpen az OLED kijelző sötét területei kevesebb energiát fogyasztanak, a fekete területek pedig egyáltalán nem is fogyasztanak áramot.
Az OLED kijelzők ezen tulajdonságának köszönhetően jött létre az "always on display" funkció. Ennek a funkciónak a segítségével a kijelző kikapcsolt állapotában is megjelenít néhány alapinformációt. Ezek jellemzően a dátum, az idő és esetleg különböző értesítések. Az egyes elemeket általában vékony körvonallal jeleníti meg, hogy az aktív pixelek száma a lehető legkevesebb legyen, így a kijelző fogyasztása a lehető legalacsonyabb.
Az OLED kijelzők rugalmasak is lehetnek. Ez lehetővé teszi a mobiltelefonok keretének zsugorítását és miniatűr viselhető elektronikai eszközök, például okosórák és fitneszkarkötők gyártását. Maga a kijelző nem hajlítható, de a rugalmassága megkönnyíti a gyártást, és bővíti a kijelző eszközben való elhelyezésének lehetőségeit. Igaz azonban, hogy egyes kijelzők a használat során hajlíthatóak - ilyenek találhatók például a prémium kategóriás Samsung Galaxy Z hajlítható telefonokban.
A magasabb árat leszámítva, amely - különösen a televíziók esetében - jelentős mértékben megmutatkozik a termék teljes árában, az OLED kijelzőknek nincs túl sok hátránya. Van némi kockázata a pixelek beégésének - ez akkor fordulhat elő, ha a nagy fényerejű kép hosszú ideig nem változik a kijelző egy bizonyos pontján. Ilyen lehet például a tévécsatorna logója vagy a konzoljátékok felhasználói felületének egyes elemei. A gyártástechnológia fejlődése és a különböző korrekciós mechanizmusok azonban gondoskodtak arról, hogy a beégéstől ma már nem kell tartani.
Az OLED kijelzők maximális fényereje alacsonyabb, mint a LED kijelzőké. A telefonok esetében ez rontja az olvashatóságot közvetlen napfényben, a megfizethetőbb OLED televíziók esetében pedig hiányosságokat jelent a HDR tartalmak megjelenítésénél. Az OLED azonban bizonyos mértékig kompenzálja ezt a magas kontraszttal és az abszolút fekete színnel. Ez azonban mindig az adott modelltől és árkategóriától függ, mivel egy drágább OLED kijelző nagyobb fényerővel rendelkezhet, mint egy olcsóbb LCD/LED.
Az OLED kijelző az úgynevezett szerves diódák alapján működik. Ezek olyan alkatrészek, amelyek képesek fénysugárzást generálni, ha elektromos mezőt alkalmaznak rájuk. Ezeket nem a képernyőbe építik be, hanem más rétegekkel együtt egy üveg- vagy más hordozón helyezik el. Az így kapott szerves dióda sokkal kisebb, mint egy hagyományos LED, így lehetővé válik, hogy ezeket a diódákat a kijelző egyes képpontjaivá szereljék össze (egy pixel egyetlen képpont - a képernyő több millió képponttal rendelkezik, és ezek pontos vezérlésével képes részletes képet megjeleníteni).
A hagyományos LED-ek nagyobbak, és az LCD-kijelzőkben csak háttérvilágításként használják őket - a színvisszaadásról egy úgynevezett folyadékkristály réteg gondoskodik. Tulajdonképpen ez dönti el, hogy a háttérvilágítás fénye hol és milyen intenzitással éri el a monitor felületét. Valójában a háttérvilágítás a képernyő teljes felülete alatt azonos fényerővel rendelkezik. Még ha a folyadékkristályok "le is vannak zárva", hogy ne engedjék át a fényt, és ezért feketén jelennek meg, bizonyos mennyiségű fény akkor is áthatol rajtuk. Az eredmény tehát nem abszolút fekete, hanem inkább szürke vagy sötétkék színű.
Az OLED kijelzők ezt a teljes folyadékkristály- és háttérvilágítási rendszert egyetlen réteg szerves fénykibocsátó diódával (OLED) helyettesítik. Ezek olyan kicsik, hogy képesek a folyadékkristályok helyét átvenni, ugyanakkor önállóan is képesek világítani. Ez azt jelenti, hogy az OLED kijelző minden egyes pixelének fényereje pontosan és tökéletesen szabályozható. Ezek a pixelek akár teljesen ki is kapcsolhatók, ami tökéletes feketét eredményez. Mivel a fény forrása maguk a pixelek, a fény közvetlenebbül jut el a szemünkig, ami azt is jelenti, hogy az OLED kijelzők élénkebb és valósághűbb színeket produkálnak.
A tévé kiválasztása viszonylag egyszerű, mert az OLED technológia már nem sokban különbözik. Gyakorlatilag minden OLED TV-t csak OLED-ként emlegetnek. Egy kivétellel, a modern QD-OLED tévék. Ezek abban különböznek a klasszikus OLED technológiától, hogy a klasszikus színszűrőt egy úgynevezett kvantumpontokból álló réteggel helyettesítik, amit már régóta ismerünk a QLED TV-kből. Az eredmény még jobb színek és nagyobb fényerő, miközben az OLED technológia minden pozitív tulajdonságát megtartják. Prémium technológiáról van szó, amely csak nagyon drága tévékben található meg.
QLED vagy OLED?
Két nagyon hasonló kifejezés - QLED és OLED - próbál minket összezavarni. Bár mindkettő a kijelzőtechnológiára utal, és szinte ugyanúgy néznek ki, egészen mást jelentenek. Az OLED egy olyan technológiára utal, amely szerves fénykibocsátó diódákat használ, ahogyan azt az előző fejezetben kitárgyaltuk. A QLED ezzel szemben az LCD technológiát jelenti, kiegészítve egy kvantumpont réteggel, amely nagyban feljavítja a kijelző tulajdonságait.
A kvantumpontok színes fényt bocsátanak ki, ha hátulról más (forrás)fény világítja meg őket. Az eredmény nagyobb fényerő és gazdagabb színek, mint amit a hagyományos LCD kijelzők színszűrői biztosítanak.
Tehát melyik a jobb? OLED vagy QLED? Ezt nem lehet egyértelműen megmondani, mivel mindegyik technológiának megvannak a maga erősségei és gyengeségei. Ha e technológiák között vacillálsz, olvasd el a Mi a különbség az OLED és a QLED között? című cikkünket.
A telefonok esetében kicsit bonyolultabb a helyzet, mivel az OLED technológiát többféleképpen is emlegetik: OLED, AMOLED, Super AMOLED, Super AMOLED Plus, SAMOLED vagy akár P-OLED. Legtöbbször azonban ezek csak marketing elnevezések, amelyeknek gyakorlatilag ugyanaz a jelentésük, vagyis hogy OLED kijelzőről van szó.
Mi az PMOLED?
A PMOLED a Passive Matrix OLED rövidítése, és az AMOLED (Active Matrix OLED) alternatívája. A két technológia közötti fő különbség a kijelző vezérlésének módjában rejlik - abban, hogy melyik pixel milyen színeket jelenít meg. Míg a PMOLED passzív mátrixot, azaz külső áramkör által vezérelt elektródákból álló rácsot használ, addig az AMOLED miniatűr tranzisztorokból és kondenzátorokból álló aktív mátrixot. Az aktív mátrixot néha TFT-nek is nevezik. Az AMOLED számos előnnyel rendelkezik, mint például a magasabb frissítési sebesség vagy az alacsonyabb energiafogyasztás, ezért a PMOLED ma gyakorlatilag nem használatos.
Ha többet szeretnél megtudni az AMOLED és a PMOLED kijelzők működéséről, olvasd el a Mi az AMOLED kijelző? című cikkünket.
A Samsung és az LG a világ két legnagyobb LCD és OLED kijelzőgyártója. Bármilyen márkájú telefont vagy tévét vásárolsz, nagy valószínűséggel a felhasznált kijelző e gyártók valamelyikétől származik. És mindegyikük másképp hívja az OLED kijelzőit. Mint fentebb említettük, az AMOLED megnevezést kizárólag a Samsung használja védjegyként, bár más gyártók is használják az aktív mátrixot. Tulajdonképpen technológiailag ez a modern OLED kijelzők alapja.
Ezért az LG-nek más nevet kell használnia, ez pedig a P-OLED. A P betű a "műanyagot" jelenti, és arról árulkodik, hogy az OLED kijelző a hagyományos üveg helyett műanyag hordozóra épül. Ennek van egy nagy előnye, mégpedig az, hogy a kijelzőt hajlíthatóvá lehet tenni. Csakhogy a Samsung is műanyag hordozót használ, az LG pedig szintén aktív mátrixot.
Tehát mindkét gyártó hasonlóan közelíti meg a kijelzők gyártását, csak a Samsung az aktív mátrix használatára utaló elnevezést, az LG pedig a műanyag hordozóra utaló elnevezést jegyeztette be. Mindkét név tehát a teljes gyártási technológia más-más részét tükrözi, de a technológia jellege nem különbözik annyira. A lényeg tehát az, hogy a Samsung AMOLED kijelzőket, az LG pedig P-OLED kijelzőket gyárt.
Bár az OLED-nek vannak kisebb hátrányai, ez a legfejlettebb kijelzőtechnológia, amely ma általánosan elérhető. Bár a tévék esetében még mindig prémium technológiának számít, a közép- és alsó kategóriás telefonokban már megtalálható.