Osborne 1: A számítógépek útra kelnek | Mobil forradalom

Osborne 1: A számítógépek útra kelnek - TARTALOM

1. Mikroprocesszorok már vannak, könnyen hordozható monitorok még nincsenek
2. A hordozható számítógépek előfutára: MCM/70 története
3. Az első valóban hordozható számítógép „népi áron”

Mikroprocesszorok már vannak, könnyen hordozható monitorok még nincsenek

Az ozmibit megjelenésével a számítógépek súlya elérte azt a szintet, amikor már nem volt túl nehéz felemelni őket, és elvinni valahová. Ennek azonban megvoltak a hátulütői - egyrészt a képernyővel együtt kellett cipelni őket, amely jellemzően televízió vagy üveg CRT-technológián alapuló monitor volt, tehát "majdnem televízió". És még ha el is fogadták a nagyobb súlyt, a számítógépet használat előtt össze kellett szerelni - és használat után újra szétszerelni.

A mérnökök már az 1970-es években elkezdtek azon gondolkodni, hogy vajon lehetne-e olyan teljesen hordozható számítógépet készíteni, amely kompakt, és amelynek bekapcsolásához csak egy tápegységre kell csatlakoztatni. Az 1970-es években számos "minden egyben" konstrukcióval kísérleteztek, de ezek nagyon nagyok voltak. Ezért Bill Lowe, az amerikai IBM munkatársa úgy döntött, hogy megpróbál egy olyan számítógépet építeni, amelyet egyszerűen "fel lehet venni és magunkkal lehet vinni" - így született meg 1973-ban az IBM 5100 prototípusa.

Ez a számítógép még mindig hihetetlenül nehéz volt - a maga 25 kilogrammjával igazán megterhelő volt a szállítása. De egy testben tartalmazta magát a számítógépet és egy öt hüvelykes kis CRT-monitort (még mindig üvegből!), valamint egy szalagos meghajtót. Mikroszámítógép-szintű számítógép volt, 16 bites IBM PALM (Program All Logic in Microcode) processzorral, amely 1,9 MHz-en működött, 16-64 KB RAM-mal és 32-64 KB ROM-mal, amely a nagy számítógépekre jellemző APL programozási nyelvet tartalmazta. Ez egy szakembereknek szánt gép volt - de a hibája nemcsak az volt, hogy nagyon nehéz volt, hanem az ára is, amely akkoriban a konfigurációtól függően 9000 és 19 000 dollár között mozgott, ami ma majdnem 110 000 dollár lenne!

A hordozható számítógépek előfutára: az MCM/70 története

Az első kereskedelmi forgalomban értékesített hordozható számítógép valószínűleg a kanadai MCM/70 volt, amelyet 1973-ban Torontóban gyártottak. Ez egy különleges gép volt, egysoros kijelzővel, két kazettás meghajtóval, 800 kHz-es Intel 8008 processzorral és 2-8 KB memóriával. Lényegében egy korai mikroszámítógép volt, amelyet egyetlen testbe építettek a kijelzővel és a meghajtókkal együtt - és az egész csupán 9 kg-ot nyomott.

A számítógép az APL programozási nyelvet használta, de gyenge felszereltsége és a programozási igény miatt nem volt igazán sikeres. A legegyszerűbb modell 2 KB RAM-mal és szalagos meghajtó nélkül 5000 kanadai dollárba került (akkoriban a CAD a dollárral volt összevethető), míg a legdrágább modell 8 KB RAM-mal és két szalagos meghajtóval 9800 kanadai dollárba került. A gépekből néhány száz darabot adtak el, főként olyan céges ügyfeleknek, akiknek útközben volt szükségük számítógépre.

Az első valóban hordozható számítógép megfizethető áron

Az első igazán sikeres hordozható számítógép az Osborne 1 volt, amely 1981-ben látott napvilágot. Ez a számítógép egy kis, ötcolos CRT kijelzővel rendelkezett, amelyen akár 52 karakter is elfért 24 sorban, két 5,25”-es diszkmeghajtóval volt felszerelve – és egy mikroszámítógépes operációs rendszer, a CP/M futott rajta, ami akkoriban jó választás volt. A gép processzora egy 4 MHz-es Zilog Z80 volt, és 64 KB RAM-mal rendelkezett, ami elég volt a kor népszerű irodai alkalmazásainak futtatásához.

Az Osborne még mindig nagy kompromisszumot jelentett, de a fejlesztése jó irányba haladt: súlyát 11 kg-ra sikerült csökkenteni, ami olyan, mintha egy nagy vödör vizet cipelnél, de már hordozható volt. A gép ára 1 795 USD volt, ami már a kevésbé tehetős szakemberek számára is elérhető volt – ezt az árat az InfoWorld 1981-ben így kommentálta: „nem, ez nem nyomdai hiba, tényleg 1 795 USD!”. A számítógép fogyasztása kevesebb mint 37 W volt, ami még nem tette lehetővé az akkumulátoros működést, de elég volt csatlakoztatni egy normál aljzatba – és már lehetett is dolgozni.

Bár a számítógép nem volt sem a legkönnyebb, sem a legnagyobb teljesítményű, és a képernyője is nagyon kicsi volt, az iránta való érdeklődés minden várakozást felülmúlt. Az Osborne cég arra számított, hogy körülbelül 10 000 darabot adnak el. Valójában ezt a mennyiséget az első nyolc hónap alatt érték el, és jelentősen növelniük kellett a gyártást, mert havonta 10 000 számítógépet adtak el. A gyártás növelésének következménye a gyártási minőség csökkenése volt – és a számítógépek akár 15%-át visszaküldték javításra. Összesen több mint 125 000 Osborne 1-et adtak el 1983-as gyártásának befejezéséig, ami egyértelműen bebizonyította, hogy van igény a hordozható számítógépekre – és hogy ez egyszer nagyon nagy dolog lesz.

Az Osborne 1 egy másik szempontból is érdekes volt: ez volt az első olyan számítógép, amelyet egy kiadó vásárolt meg az újságíróinak. Az izraeli Maariv napilap 1981-ben több számítógépet is vett a riportereinek, és azokat héber nyelvre alakította át. Emlékirataikban az újságírók nem annyira a gép súlyát, hanem inkább a tartósságát dicsérték, mert „az arrogáns vámosok, bosszús párizsi futárok és betépett pakisztáni taxisok által okozott károk csak kozmetikai jellegűek voltak.” Végre megérkeztek a hordozható számítógépek!

Az első hordozható számítógépek mai szemmel nézve hatalmas, nehéz dobozok voltak, amelyekhez külső tápegységre is szükség volt. Ez azonban a kornak megfelelő volt, hiszen az akkori technológia közel sem volt olyan fejlett, mint ma, és az ára is magas volt. Igazán örülhetünk, hogy ma már néhány tízezerért mindannyiunk zsebében ott lehet egy hordozható számítógép, vagyis a mobiltelefon.